Polgárdi város Fejér megyében, a Székesfehérvári járásban.

 2013. január 1-től 2014. december 31-ig a Polgárdi járás székhelye volt.

Története

Polgárdi területéről számos őskori és ókori lelet került elő, de állandó település nyomai nem

kerültek elő.

Mindez arra enged következtetni, hogy a környék fontosabb vándorlási útvonal mentén terült el.

A mai Dunántúlt időszámításunk előtt 12-ben foglalták el a Római Birodalom csapatai.

Az akkor még nagyobb kiterjedésű, partjain ingoványos Lacus Pelso (mai nevén Balaton) mentén élt

a mai Polgárdi szőlőhegyén Seuso, aki gazdag római polgár, esetleg a római hadsereg magas rangú

tisztje, helytartója lehetett. Valamelyik barbár betörés alkalmával rejthette el a Seuso-kincset.

 

A vadásztál a Seuso-kincs egyik legfontosabb darabja. A páratlan régészeti lelet az 1970-es évek

 

közepén került elő Polgárdi környékéről Polgárdi térségében húzódott egy fontos római út, nem

 

volt messze Gorsium (Tác) sem.

A középkorban három település létezett a mai Polgárdi területén: Cinca, Polgárdi és Bökénysomlyó, 

nyugatra klarissza kolostor helyezkedett el. 

Polgárdi első említése 1277-ből való.

A település 1397-ben Batthyány György birtokába került, és egészen 1945-ig a Batthyányak kezén maradt.

A török fennhatóság Fehérvár 1543-as eleste után szilárdult meg a környéken, ám határterületről lévén szó

sokszor kettős adóztatás áldozata lett (mind a magyar földesurak, mind a törökök fizettették a helybélieket),

így népességszáma drasztikusan visszaesett.

A török kiűzése után Polgárdi környékén hamar megszerveződtek a majorságok.

Polgárdi községként sok uradalmi szolgát vonzott letelepedésre, majd a 19. században polgári fejlődés

indult Polgárdiban.

A helyi lakosság tevékenyen részt vett az 1848-49-es szabadságharcban is.

A település korán, már 1861-ben kapcsolódott a vasúti hálózatba, a Déli Vasút Buda – Nagykanizsa

 vonalára, amely még ma is az egyik legfontosabb vasútvonal Magyarországon (a jelenlegi 30a 

és 30-as vasútvonalak).

Később (1909-ben) a konkurens MÁV is létesített vonalat a településen: megépült a Börgönd és Tapolca

 között a Balatonmelléki Helyi Érdekű Vasút (mai 44-es illetve 29-es vonalak).

Így a település Érd mellett Magyarország egyedüli olyan települése lehetett, ahol két párhuzamos

vasútvonal is futott anélkül, hogy érintkeztek volna valamely állomáson.

Természetesen a jó infrastruktúra nagyban hozzájárult a település gazdaságának növekedéséhez,

így megjelent az élelmiszer- és az építőipar.

1972-ben az M7-es autópálya megépültével a település még előnyösebb helyzetbe került, végül

Polgárdi 1997. július 1-jétől a köztársasági elnöktől városi rangot kapott.

2013-tól a Polgárdi járás székhelye, mely 2014 végén megszűnt.

A települések, melyek a Polgárdi járásba tartoztak, az Enyingi vagy a Székesfehérvári járás részei lettek.

Polgárdi az utóbbiba került.

Cinca

Cinca Árpád-kori település Polgárdi határába olvadt. Nevét az oklevelek 1212-ben említik először,

ekkor Cincha alakban írták. 

1212-ben a Baracska nemzetség-hez tartozó Ipolit feleségéről Margaretha -ról az oklevelek feljegyezték,

hogy a baracskai egyháznak adta birtokát, 2-ekére való ökörrel, 4 rab cseléddel, és egy szőlőművelővel

együtt, és a birtokhoz adott még 50 ökröt, 1 kanászt is.

Cinca falu ma már csak helynév Polgárdi határában, a településtől délre.

Az 1928-as térképen még fel van tüntetve Czincza p néven.

Bökénysomlyó

Bökénysomlyó a honfoglalás korában virágzó település volt, ma puszta Polgárdi határában, Székesfehérvártól

és Szabadbattyántól délnyugatra.

Nevét az oklevelek 1083-ban említették először, ekkor Bucan Sumliu és Bukensumlov alakokban fordult elő.

A településen volt a Bökény nemzetség családi monostora.

A korabeli oklevelekben maradt fenn, hogy a monostor egyik lakója Székesfehérvárott, a királyi bazilikában

 közreműködött I. István magyar király maradványainak oltárra emelésekor, ami a szentté avatását jelentette.

1268-ban Bökény nemzetségbeli Zakariást és a bökénysomlyói prépostot megidézték Nevegy (Alsónémedi)

beiktatásánál. 

1272-ben Bökénysomlyai Járdán comes leánya, Bébi Guga neje s győri káptalan előtt tesz bevallást.

1274 szeptember 26 és 29 között a gyermek IV. László hívei itt ütköztek meg a Héder nemzetségbeli 

Henrik fiakkal.

Egy 1276-os oklevél szerint az itteni monostornak földje volt Kazsok, illetve Szil mellett (Somogy vármegye). 

1287-ben Bökénysomlyai Csépán comes (ispán) királyi ember Küngös-ön (Veszprém vármegye). 

1333-ban Bökény nemzetségbeli Fülöp Tabon (Somogy vármegye) kiadott oklevelében a Szabolcs vármegyei 

Devecserben levő birtokára költöző jobbágyoknak szabadságot ad.

A monostor a Somlyó-hegyen, a mai Polgárdi-Ipartelepek felett állt.

3.0 (CGBY-SA-3.0)